Ideje frissülni. A napok és hetek csak telnek Bryn pedig nő, mint a gomba. Bár én csak akkor veszem észre a különbséget, ha a 8hetes kori képeire nézek.

Már minden este részt vesz velünk a sétákon, jelenleg, pedig Pesten szocializálódunk. Az autókkal szemben akadt némi ellenérzése, de ez napról-napra alakul. A kutyákért és különösen az emberekért, szerencsére oda van. Minden szembejövönél hátracsapja a fülét és csóvál, mint az őrült.

Múlthét elején elkezdtük komolyabban a klikkerezést és elég jól halad. A célom az, hogy minél több és színes feladatot találjak neki. Először olyan egyszerű dolgokkal kezdtünk, mint az „integetés” aztán jött a touch, majd ebből kiindulva  megtanítottam neki, hogy másszon bele egy kosárba, úgy, hogy egyik lába se lógjon ki. Ez elsőre talán egyszerűnek tűnik, de nem feltétlenül az, egy ilyen idős kölyöknek. A mellső lábak felől haladtam a hátsók felé. Megtanult tolatni és még egy feladatot, amelyik videó végén látható. Jövőhéten talán megpróbálkozunk a 2o2o pozícióval is valamilyen formában.

10hetesen és 2naposan:

 Eltelt az első hetünk...

Most már mondhatom, hogy Brynbryn ragaszkodik hozzám és nagyon jól koncentrál jutalomfalatra és játékra is.

A hétvégét a Körös egy holtágánál töltöttük a nyaralónkban, ahol nincs kerítés, emiatt az éjszakát bent töltötte. Gyakorlatilag teljesen szobatiszta.

Elég nagyokat sétáltunk, amit nagyon élvezett. Teljes erőből tepert Dori után a gáton fel és le, és még csak el se fáradt különösebben.

Egyre jobban figyel rám és gyakran igyekszik felvenni a szemkontaktust. Kis bámulós.

Dori még mindig nem vesz róla különösebben tudomást, de ez változni fog, abban biztos vagyok. A kicsi már gőzerővel tereli őt. Dorinak ezt egyelőre nem engedem viszonozni, mert gyakran hajlamos túlzásba esni.

Íme néhány kép:

Bryn már lassan egy hete velünk él, gondoltam legfőbb ideje írni róla pár sort.

Az első éjszakánk kissé zűrösen telt. Mivel a kutyáink alapvetően a kertben élnek, ezért neki is kint van a helye, de gondoltam első éjszaka nem rakom még ki a nagyok mellé. Nem értékelte túlzottan az ötletem. Hatalmas hisztit csapott, majd mikor meguntam kipakoltam a teraszra, Phaedra és Dori mellé. Csodák csodája, rögtön csend lett. Én meg azt hittem a kint alvással lesz majd problémánk.

Szokatlan mikor hozzád kerül egy teljesen nyers kiskutya és még nincs meg a közös hang, nem tudtok igazán kommunikálni. Például tökéletesen hidegen hagyja mindenféle tiltás. De ez csak a kezdet, hisz hihetetlen gyorsan alkalmazkodnak és próbálnak beilleszkedni az adott környezetbe. Én ezt nagyon értékelem Brynben, az első napok szerintem erről szólnak.

Elkezdtem neki pár alap dolgot is tanítani, amiket számomra nem meglepő módon hiper gyorsasággal fog fel, de a célom egyelőre, hogy minél több féle szituációt megteremtsek számára. Egyelőre csak itt a kertben, de a második oltása után már szeretném vinni több helyre is.

A héten voltunk ellenőrzésen az állatorvosnál is. Korábban, az előző kutyáimnál nem fektettem erre igazán hangsúlyt, de próbálom elérni, hogy Bryn ne féljen ebben a helyzetben. Egyelőre még elég vidám és kiegyensúlyozottan viselkedett, remélem ez így is marad.

A hétvégét vízparton töltjük, szóval egy újabb dolog következik, amivel meg kell ismertetnem.

Tegnap megérkezett. :)

 Hajnal 5kor indultunk Pestről Zágrábba, hogy időben odaérjünk, és vissza tudjunk indulni a dugók előtt. Az út meglepően gyorsan telt.

 Alen, a tenyésztő egy hegyoldalban lakik. A kertnek van egy lejtős, fás része, a ház pedig fantasztikus. Kilátásba is helyeztük, hogy esetleg maradnánk. Mikor érkeztünk, már csak Bryn (Pip) volt ott, a többi kölyök kicsit korábban ment gazdihoz. Panda Szlovákiában fog agilityzni, Peg pedig Németországban terelni és agilityzni. Tehát velük már nem találkozhattam, láttam viszont másokat: Puppyt, Capet, Myfet és Kixet.  

Alen mesélt az alomról és a tesztről, arról, hogyan kerültek kiválasztásra a kölykök. Majd megírtuk a szerződést, feltettünk még jó pár kérdést és ezennel Bryn végérvényesen az enyém lett.

A hazafele út első 20perce részéről hisztivel telt, majd egyszer csak, mintha elvágták volna elkezdett beilleszkedni az új szituációba. Különben már is észre vettem, hogy nagyon alkalmazkodó és gyorsan feloldódik elsőre talán ijesztő helyzetekben, mindamellett, hogy elég határozott kiskutya is.

Köszönöm Annának,hogy segített lekötni a kis szörnyet a hazaúton :)

Sacc 22 hónappal a nagy elhatározás után végre megszületett a döntés. Íme az új kiskutyám:

  A rendszer szerint én megadtam, hogy milyen személyiség jegyeket tartok kívánatosnak túl azon, hogy egyértelműen agiltys kutyát keresek, (tehát ez is szempont,) majd pedig a tenyésztő kiválasztotta nekem a megfelelő kölyköt. Mivel nagyon hasonlóak voltak ezen a téren, így figyelembe tudtunk venni bizonyos külső tulajdonságokat is. Ezekkel kapcsolatban nekem nehezemre esett bármi konkrétat megfogalmazni, hisz az egyetlen külső tulajdonság, amit érdekelt, az a testalkat, de valószínűleg ebben minden kölyök jó lesz. Tehát kissé megérzés alapon bent hagytam a szűkítésben két kölyköt és vártam a választ.

Kb 3szor el kellett olvasnom azt, mikor végre megérkezett, nagyon örültem neki. Visszagondolva az első jó megérzéseim is ezzel a kölyökkel voltak, de azért pusztán erre nem akartam hagyatkozni. Egyébként biztos vagyok benne, hogy bármelyikük került volna hozzám, az lett volna az én tökéletes kiskutyám, hiszen én neveltem volna fel, az én stílusomat és személyiségem hordozta volna magán. Amire ki akarok lyukadni, hogy szerintem nincs EGYETLEN tökéletes, számunkra megszületett, egy alomban. Ez igazából már rajtunk múlik. Én vasárnaptól ezen fogok dolgozni :)

Túl az European Openen és a Border Collie Classicon.

Az EO idén Liberecben volt. Ilyen közel még sosem voltunk EO-n, ezért én a magam részéről igen hálás voltam. A verseny maga egy füves atlétikai stadionban került megrendezésre és a lelátókról egyszerre lehetett nézni, mind a 4 pálya történéseit, ami nekem nagyon bejött. A szervezéssel voltak kisebb nagyobb baklövések, gyakran nem volt átlátható a program és, hogy kinek, mikor hol kell lennie. De, ami a legnagyobb gondot okozta az a pályák talaja. Mindenki erről beszél, és ugyan sajnálom a szervezőket, de ez sosem fogja lemosni magáról ez a verseny. Némi masszív esőzés után ugyanis, főként a maxi, egyéni agility pálya talaja mocsárrá változott, de a többi pálya is életveszélyes volt a fű minősége miatt. Az eredetileg gyönyörű és tömött (dísz?) fű az esőzések után csúszóssá vált és egyáltalán nem vezette el a vizet.

Azt hiszem ezek a videók adják vissza legjobban a helyzetet: Katt. Katt.

Dori elég változatosan teljesített, az egyéni futamaink, sajnos tele voltak verő hibákkal, amiket nagyon sajnálok, és nem nagyon tudok mire vélni, talán a körülményekre fogható. Az összetett eredményünk alapján fináléztunk, ami remek érzés volt a dis. ellenére is.

 A Border Collie Classic pedig idén Zalaegerszegen volt. A „legenda” szerint tavaly, mikor Annáék kint jártak Hollandiában a BCC-n, elkottyantották, hogy rendezni kéne egy ilyet Magyarországon is EGYSZER. A következő percben, a hangosbemondóban valaki, bejelentette, hogy 2010-ben Magyarország rendezi a BCC-t, így hát mit volt mit tenni, megrendezték. :) Mégpedig nem is rosszul. Kíváncsi vagyok a visszajelzésekre, de felemelő érzés, hogy Magyarország képes megszervezni egy ekkora versenyt, ahol több száz páros fut. Néhány éve ez szerintem még elképzelhetetlen volt.

Sajnos, mi Dori sérülése miatt a szombatot kihagytuk, de vasárnap sikerült futni egy hibátlan jumpingot és egy egyverős agility futamot, aminek nagyon örülök.

Most pedig várom a híreket a leendő Border Colliemról :)

Dori betöltötte a 7. születésnapját július 12-én :)

A „kistestók” pedig immár 4hetesek, és nőnek, mint a gomba, a sok tejnek köszönhetően. Képekért:katt

Tegnap a Blessed Borders farmon jártunk. Tereltünk és megnéztük az I-almot. A kiskutyák csodásak… élénkek, kiegyensúlyozottak és nagyon szépek.

Néhány kép az ebeinkről és a kölykökről:KATT

Sokan tudtak róla, de ide valamiért, talán babonából nem mertem felírni. Brin hamarabb kezdett tüzelni a vártnál, ezért Tippel április közepén megtörtént a fedeztetése és kezdődött a visszaszámlálás.

 A várakozás, különösen az utóbbi napokban egyre nehezebbé vált és az idő csak vánszorgott.

Megegyezés szerint 2 szuka volt szükséges ahhoz, hogy az egyikük enyém lehessen. És úgy tűnik az álmaim valóra váltak, mert tegnap 3 kicsi egészséges szukát hozott világra Brin (egy sajnos halva született).

Még most sem tudom teljesen elhinni. Az UH után voltak rá utalások, hogy Brinben nincs sok kölyök, de nem mertem rákérdezni, csak reménykedtem, hogy szerencsém lesz.

Kettő fekete-fehér és egy tricolor kicsi lány... Az egyikük lesz kicsi Bryn :)

Természetesen a továbbiakban is mindenről beszámolok és remélem hamarosan már írhatom a kölyöknaplót is.

 Előzményekért: Katt :)

Újra itt.

Az elmúlt hetek eseményeiről röviden: Kijutottunk az EO-ra, Csehországba, immáron harmadjára plusz túlestünk egy 3 napos versenyen Sintaván.

Az utolsó EO válogatós futamait, nem különösebben mutogatásra érdemesek, de openben versenyeztünk az FCI válogatón, és sikerült összehozni két egész szép hibátlant. Mit tesz egy kis nyugalom. Katt

Sintava, mint mindig, most is fergeteges volt. A mezőny minden évben jobb és a pályák nehezebbek. Főleg edzésre használtam fel ezt a 8 futamot, 3 nap alatt, de becsúszott két 3. hely is.

Némi elmaradásban vagyok, de azért igyekszem pótolni.

Megvolt az idei első terelésünk Rákóczifalván, szűk körben, így elég sokat tudtunk gyakorolni. Megismertem Évi új kutyáját Bloomot, aki tényleg egy csodakutya, olyan mintha egy rajzfilmből pattant volna ki. A róla és Doriról készült képeket megnézheted IDE kattintva.

Valamint múlt hétvégén Dori A3 összetettben megnyerte a jubileumi Medivid Kupát. A jumpingban vétettünk ugyan egy verőhibát, de az agility futamunk hibátlan lett. Aminek különösen örülök az a palló zónánk, pozitív változást vélek ugyanis felfedezni rajta. Remélem, kitart (sőt még csak jobb) lesz az utolsó EO válogatóra is. 

Amíg nincsenek videók, addig is hozok egy kis cukiságot. Új borderes-agilitys generáció növekszik :)

Kicsit felgyorsultak az események =) az egyik dolgot, amire ez vonatkozik egyelőre nem árulom el, de hamarosan felfedem a titkot.

A másik, hogy egy hete túlestünk az idei első EO válogatón. Gyönyörű futamokat láttam és nekünk is sikerült összeszedni 2hibátlant, ami jelenleg a pontok alapján az 5. helyre elég. Ugyan vétettem hibákat, de összességében elégedett vagyok.

Padamm:

Végre igazán tavasz van.

Phaedra remekül van, teljesen meggyógyult a sebe, és élénkebb, mint valaha. Szerencsére semmi nem látszik rajta. Nagy sétákat teszünk együtt, mikor meg nincs időm rájuk a napon sütteti öreg kis csontjait. Ilyenkor a fekete szőre egészen felforrósodik, de nem zavarja.

Dori bezzeg az első napsugaraktól a kedvenc árnyékos helyeire menekül és hűsöl.

Az utóbbi időben elég sokat edzettünk és edzés szinten szerencsére jó formában vagyunk, de mivel ezer éve nem voltam versenyen nem tudom mire számítsak holnap az első EO válogatón. Reménykedek és beleadok mindent. Nalle Jansson fog minket bírálni. A pályarajzokat nézve nem lesz unalmas vasárnapunk.

Idén a Crufts-on két magyar sportkutyás képviselte Magyarországot, mindketten Border Collieval. Eifert Anna és Nevi megnyerte a British Opent és az International fináléját, Liszkóczi Csilla Berryvel pedig 3. lett Dog Dancigben. Mindkét eredmény egészen elképesztő.

Szép volt lányok! :)

Csilláék produkciójáért: Katt

 Kavarognak a gondolatok a fejemben… 12év gondolatai, az elmúlt 12évé, amit Phaedra a családommal töltött, és 12év emlékei, élményei.

A szüleim tulajdonképpen nem akartak kutyát, nővérem kívánsága volt egy fekete labrador kölyök, aki egy hideg februári estén meg is érkezett hozzánk. Sosem felejtem el, mikor az első vacsoráját megette nálunk… Majd óriási, rózsaszín pocakkal nekiállt megváltoztatni az életünket.

Mivel nővérem hamarosan elkerült otthonról, főiskolára kezdett járni, Phaedrával én kezdtem foglalkozni. Vele kezdtem az kutyaiskolát, majd pedig az agilityt. Később, ahogy Dori megérkezett, Phaedra apa kutyájává lépett elő. Én legalábbis így tekintek rá és talán apa is ezt érzi. Nem tudom gyerekkora óta ragaszkodott-e így kutyához…de abban biztos vagyok, hogy az ő számára többet olyan kutya, mint Phaedrus nem lesz.
 

Phaedra most valószínűleg beteg. Nem tudom mennyire, de megijeszt a gondolat… Nem váratlan ez egy 12éves kutyánál, csak félelmetes. Az emlőjében vasárnap este daganatot vettem észre és kissé hisztérikusan ráparancsoltam a szüleimre, hogy mindenképp vigyék a hét elején orvoshoz, miközben arra gondoltam, hogy nem fogják… és talán nem is jól éreztem azt a csomót ott.

 Kedden hívott anya, hogy sajnos jól éreztem… Phaedrát pénteken műtik.

Friss:
Túl a műtéten. Várva a szövettanra.Ahogy kezd magához térni egy rosszabb :) makacskodik és követelődzik, ahogy szokott. Ennek örülök. Dori összevissza puszilgatja és követi minden lépését, megy előtte, és olyan arcot vág hozzá, hogy "nekem csak ésszel, össze ne törd magad". Szóval egyelőre rendben vagyunk.

Kicsit nehéz összeszedni a gondolataim, ebbe a 2 napba sikerült elég sok mindent belezsúfolni.

Vasárnap hajnal 1 körül indultunk el Pestről Olaszországba. Az autópálya szinte teljesen üres volt és el sem tévedtünk. Végül megérkezünk Verona határába. Elküldtem anyának egy SMS-t, hogy rendben megérkeztünk, éljen. Kb rá 5percre a vadiúj kölcsönautó bemondja az unalmast. Én azt hittem, hogy a sofőr csak viccel, de nem, mert mire eszméltem már a leállósávon dekkoltunk és értetlenül néztünk egymásra, mi hárman utasok plusz a sofőr, hogy ez most mi.

Némi telefonálgatás után kezdett gyanús lenni, hogy egy bizonyos szint alatt az autó nem tudja felszívni a benzint. Mire ezt kitaláltuk meg is érkezett értünk (cirka 2óra alatt) a trailer, ami szépen elcipelt minket és az autónkat egy közeli kútig, ahol fullra tankolva az szépen újra működésbe lépett így folytathattuk az utunkat. Ahhoz képest, hogy vasárnapvolt és angolul beszélő embert nem sokat találtunk, ezt a kis lerobbanást elég olcsón megúsztuk.

Öröm az ürümben, hogy ezek után nem kanyarodtunk vissza az autópályára, hanem más útirányt választva, fantasztikusan szép kilátást nyújtó, keskeny utakon, egy baromi nagy hegyen keresztül jutottunk el a célpontunkig. Jól jött a négy kerék meghajtás, mert néhol iszonyúan meredek lejtőkön kellett felkapaszkodunk.

Maga a Beck’s Hill kennel olyan, mintha egy csúcs tetején lenne és, ha kiülsz a ház elé éppen egy mély völgyre látsz rá.

A fogadtatás remek volt. Miután szemrevételeztük Suvit, Viki kiskutyáját, akiről ez az egész út szólt,- megebédeltünk. Tészta paradicsomszósszal, pizza, saláta olíva olajjal aztán pedig nasinak sajtok és méz. Közben folyamatosan a kutyákról volt szó. Cintia kérdezett, Marco pedig mindenre nagyon hosszan és részletesen válaszolt. Szó szerint kifogyhatatlan a beszédből.

Ebéd után megnéztük a kutyákat egyenként. Ott volt Image, Vallery, Sophie és Witch, Fetch valamint még páran, akikkel nem tenyészt. Összesen, ha jól emlékszem 11 Border Collie. Próbáltam őket fotózni, de egyetlen pillanatra nem álltak meg, folyton nyüzsögtek és a labdát hurcibálták. Suvin kívül már csak egy kölyök volt Marconál a mostani alomból, vele is játszottunk.

A napnak még messze nem volt vége, mivel még elmentünk a 40km-r található kutyaiskolába is. Ahol Marco edzett Fetch-el, Cintia pedig Lumival és fordítva :) Ezenkívül találkoztunk Lumi két tesójával, Blaze-zel és Michelle-el és Suvi egyik baby tesójával, Jade-del. Mind-mind szuper munkamániás őrült, de nagyon kedves és szép kutyák. Nyilván oda voltam meg vissza.

Mivel elég hideg volt Viki és én hamarabb hazamentünk, amíg Cintiáék még edzettek, de ők is hamarosan megérkeztek és utána elmentünk pizzázni, de ekkor már elég zombik voltunk mindannyian.

A kutya, aki a legjobban érdekelt és felkeltette a kíváncsiságom, az érthető okokból Fetch. Milyen az a kutya, akiért ennyi agilitys és tenyésztő rajong? Rengeteg dolgot le tudnék írni, azokból a dolgokból, amiket tapasztaltam és, amiket Marco is mesélt, de ezek nagyon személyesek…

Mikor kint játszottak a ház előtt, akkor egy full őrült kutyát láttam, aki ha meglátja a labdát, mintha valami köd ereszkedne rá, mintha más világban lenne. Sok bordert láttam már labdázni, de ez valahogy egészen más volt. Ez az, amit sejtettem róla, szóval meglepetést nem okozott. Aztán az agility edzésen ez csak tovább fokozódott. Amit láttam, egy rettentő komoly, feszült kutya, aki nem érzékel semmit a külvilágból, mikor a pályára lép. Fantasztikus volt és egyben ijesztő, nem kutyaszerű, talán ez a legjobb szó.

Aztán következett a meglepetés. Edzés után, már "otthon" ültem az ágyamon és a fotókat nézegettem, mikor egyszer csak megjelent Fetch, felugrott mellém az ágyra, a térdemre rakta a fejét és bámulni kezdte a laptopom :) Nem csaholt vagy ugrált, csak nézte. Miután elraktam a gépet továbbra is ott maradt és bújt. Igazi kedves, jó fej Border Collie benyomását keltette. Ekkora mutatta meg, hogy ha nincs feladat, akkor ő igen is egy igazi kutya, aki szereti az emberek közelségét. Ezek a tulajdonságok minden számomra kedves borderben megvannak, de nem ennyire végletesen. Viszont ez csak még érdekesebbé teszi számomra ezt a kutyát. Sikerült meggyőznie róla, hogy megérdemelten rajonganak érte ilyen sokan.

 A hazaút csendesen telt. Suvi a hátsó ülésen utazott Viki és köztem. Nagyon jól viselkedett. Néha felkelt játszott egy kicsit, majd aludt és ezt váltogatta, de egyáltalán nem volt nyűgös. Azt hiszem Vikinek sok öröme lesz ebben a kicsiben.

Boldog életet Magyarországon kicsi Suvi :)

További képek

Mindenki, aki ismer tudja, hogy évek óta vágyakozom egy kiskutya után, aki részben utánpótlás, hiszen az én Dorim 6 éves múlt a nyáron, részben pedig egy újabb álom kezdete. Komolyabban körülbelül másfél-egy éve kezdett el foglalkoztatni a dolog és abszolút olaj volt a tűzre, mikor megszülettek Myf babái Fetchtől. Akkor elhatároztam, hogy egy ebből az alomból származó kölyök lesz az én babám apja/anya. Mivel a Mawlch kennel egy kant tartott meg, Tipet, ő lett a kiszemeltem.

Számítottam rá, hogy ez év vége felé, mikor betölti a 18hónapos kort, már előfordulhat, hogy lesz tőle alom és így is lett, csak kicsit hamarabb, mint vártam. Körülbelül 2 hete felkerültek a 2010-es alom tervek és ott volt köztük Tip első almának terve, amely szeptemberre várható.

2 nap múlva ott villogott Alen emailjei között az első érdeklődő levelem… :) de ez csak az első felindulás volt, nem gondoltam, hogy lehet belőle valami. Azonban, ahogy telt az idő már éreztem, hogy ez az alom nekem lett kitalálva és a válasz után körülbelül 5nappal megszületett a döntés, (szülői beleegyezéssel,) hogy hozni fogok egy kölyköt ebből az alomból.

Tip számomra a tökéletes agilitys kutya, a lehető legtökéletesebb párosításból, Brin pedig (a mama kutya) impozáns törzskönyvvel rendelkezik és az anyja Mossie, aki a kettes számú kedvenc szukám a kennelben, Myf után. Talán nem véletlen, hogy mind három kedvenc kutyám szerepelni fog az én kiskutyám törzskönyvén és remélem képességeiben is megjelenik.

 Persze ez még kissé távoli,(rengeteg helyen megbukhat a dolog), van egy egész nyaram, amit Dorival kettesben tölthetek (és munkával, hogy az anyagiak is rendben legyenek), de lélekben már készülődöm. Játékok és pórázok hadát, csak akkor kezdem beszerezni, ha már biztos lesz Brin vemhessége. :)

…persze, csak amelyek valamennyire előreláthatóak

Nos akkor:

  - egy út Veronába, Viki puppyjáért

-          - indulni az EO és FCI válogatókon

-          - három napig futkorászni Sintaván

-          - többet edzeni és kevesebbet versenyezni

-          - futni az EO-n, Csehországban…

-          - a BCC-n

-          - és a Hungarian Openen

-          - összehozni a ll. Poseidon kennel találkozót

-          - terelni, terelni, terelni

-          - előre lépni az kiskutya projectben

Boldog Újévet!

Szasza és Dori

No hát…

Ma sikerült hazaevickélni. Ugyan kicsit megfagytam az IC első osztályú fülkéjében (bár mire Szolnokra értünk már egész jól sikerült belihegni a vagont), de oly lényegtelen az egész, attól kezdve, hogy az ember átlépi az otthon küszöbét :) Itthon karácsony illat, disznótoros kaja és csupa finomság várt…                                       

De, hogy a lényeget se hagyjam ki, múlt héten szombaton egész jókat sikerült futni az év utolsó agility versenyén (legalábbis számunkra az volt). Egy elméletileg hibátlan jumping és egy zóna hibás agility futam a végeredmény. Természetesen az agility futamommal ezerszer elégedettebb vagyok. Abszolút meg volt az összhang, a zónát meg gyanítom én csesztem el illetve eddig is tudtam, hogy versenyhelyzetben nem úgy működik, ahogy kéne. Hátsó lábbal most is belelépett a kutya, de nem annyira volt meg a szándék arra, hogy helyesen végrehajtsa a feladatot. Nagyon adós vagyok már egy edzős zóna videóval, pótolni fogom.

Aztán… tegnap karácsonyi buli volt a Happy Dogosoknak, ahol néha könnyezésig röhögtünk máskor meg egészen komoly, lelkesítő pillanatoknak lehettünk szemtanúi. Ez utóbbi főleg az edzőink Csaba és Bogi beszédére vonatkozik. Én kicsit még mindig hatása alatt állok… nagyon tudok lelkesedni ezért a csapatért, holott csak szeptember óta vagyok tag. Remélem nem fogok csalódni, ahogy már egyszer sajnos megtörtént és bennem sem fog senki csalódni. Csabáék kaptak a csapattól ajándékot, de azt hiszem mi is kaptunk, egy bejelentés formájában, amiről nem árulhatok el sokat, csak annyit, hogy: engem nagyon feldobott, egy olyan emberhez kötődik, akire nem lehet nem felnézni és remek két napot fog okozni nekünk :) Egyelőre ennyi, remélem valamikor a napokban sikerül havas Doris képekkel jelentkeznem.

 És padamm, a futamaink:

 Tegnap körülbelül 5órát sikerült szánni az agility edzésre, ami ritka jól alakult.  Az utóbbi időben többet tudtunk edzeni, aminek meg is van az eredménye, Dori egyre jobb. Ez persze nem volt elég egy ilyen szép, napos hétvégére. Ma reggel útra keltünk és Ősagárdra mentünk terelni, ahol minderre szuper kis könnyűléptű, gyors rackák és csodálatos helyszín állt rendelkezésre. A rackák néha feladták ugyan a leckét, de összességében egész jól „elbántunk velük”. Dori gyorsan kapcsol és egyre inkább koncentrál, viszont egyre kevesebbszer csipkedi a biriket. A társaság megint hasonló, mint legutóbb, a netboardon szerveződött borderes banda kiegészülve néhány fajta idegennel. Köszi mindenkinek, aki ott volt! :) Ennél jobb téli hétvégét kívánni sem lehetne.

Közeledik a karácsony. Lassan beindulnak a kutya-gyárosok. Sorra jelennek meg a hirdetések melyek ár alatt, olcsón kínálnak Border Colliekat vagy annak látszó kiskutyákat. Mivel egyedi azonosítóval, törzskönyvvel nem rendelkeznek, ez nem derül ki, illetve nem is bizonyítható.

Néhány hete volt szerencsém hallani egy történetet, mely szerint a család egy felszámolt palotapincsi kennelből jelképes áron hozott el kiskutyát, mindenféle papír, nem hogy törzskönyv, de oltási könyv nélkül. A kiskutya „persze” parvós volt. Megérte, ha a gyerekeknek szánt kedvenc elpusztul egy megelőzhető betegségben pusztán azért, mert mi olcsón akartuk megúszni? Szerintem nem érte meg…

Ha oltási könyv van, mely lehetőleg nem hamisított, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy leendő kiskutyánk szülei rendelkezzenek a megfelelő szűrésekkel. A legáltalánosabb a csípő épségét vizsgáló DP szűrés. De vannak még a szemet (CEA), vállakat és egyéb betegségekere való hajlandóságot, mint a TNS hordozóságot vizsgáló genetikai szűrések is. A TNS például olyan örökletes betegség, mely során a csontvelő bár termel fehérvérsejteket, nem képes a véráramba bocsátani azokat. Ilyenkor kölykök immunrendszere csak részben funkcionál és idővel egy fertőzésben elpusztul az állat, kezelni nem lehet, ahogy a CEA-t sem. Az egyetlen „megelőzési mód” az állatok szelekciója. Ezek alapján szerintem érdemes kellően odafigyelni.

A törzskönyv igazolja a kutya származását és tartalmazza az őseinek adatait 4 generációig visszamenőleg. A törzskönyv nélküli kölyköt megfosztjuk a terelő versenyeken való indulástól és az agilityben is szükséges egy bizonyos szint után a törzskönyv (a tendencia szerint egyre több helyen kérik a törzskönyvet, illetve kérni fogják). Sok szaporító azzal magyarázza a törzskönyv hiányát, hogy drága. Nos ez nem teljesen igaz, pusztán egy 4-5ezer forintos dologról van szó. Én nem akarnék olyan embertől kutyát, aki még ezt sem képes kifizetni valamint nem veszi figyelembe azt, hogy felelőssége van az általa „tenyésztett” fajta jövőjével kapcsolatban.

 Mikor én az első kutyámat, Dorit vettem 14éves voltam és bár állandó keresetem nem volt minden pénzem félretettem, hogy meg tudjam magamnak venni a megfelelő kiskutyát. Ugyan eltelt 6év, a helyzet nem sokat változott, most is pontosan ezt teszem, gyűjtök a következő kiskutyámra és hiszek abban, hogy meg fogja érni. Szerintem jó dolog keresgélni, nézelődni, látni a leendő kutyám szüleit és rokonait, beszélni tenyésztőkkel majd ezek után dönteni. Eszembe se jutott törzskönyv nélkül Border Collie-t venni.

 A kutya nem egy tárgy, hogy rábökve az első expresszes hirdetésre megvegyük, majd berakjuk a fa alá. Érdemes megjegyezni, hogy ezzel talán olyan embereket támogatunk, akik minden, vagy minden 2. tüzelésnél befedeztetik a szukájuk és igyekeznek a lehető legnagyobb profittal kivitelezni a dolgot. Ők nem igazi tenyésztők, hanem szaporítók.

Sok hasznos infó, itt.

Meghozta a postás a legújabb kedvenc játékunkat. Először 2éve Németországban az EO-n találkoztunk ezekkel a puha, de rugalmas, tartós játékokkal, melyeket ezerféleképpen lehet variálni, mind színek, mind forma tekintetében. Akkor, és idén Hollandiában is beszereztünk egyet, de nagyon vágytam egy olyanra, ami pórázként is funkciónál. És íme:

Anita megcsinálta nekem az általam választott színben. Köszönöm neki. Ha megtetszett a játék: KATT.

Itt megtalálod Anita egyéb munkáit is. Az az érzésem, hogy nekünk például egy hám lesz a következő megrendelés.

Nagyon szeretem a ráncigálós, huzigálós kutyajátékokat, szerintem ezek adják meg legjobban a közös játék örömét és szuper motivációs eszköz megfelelően használva.