Múlthét végén kézhez kaptam végre a jogosítványomat, amit ki is használtam és átugrottam Gyulára edzeni. Mivel rajtam kívül csak egyetlen lány volt felváltva használtuk a pályát. Lehetőségem nyílt egy kicsit egyedül gyakorolni a handlinget, bénázgatni, próbálkozni. Az új kutyasulimon, a Happy Dogban egy éles szemű edző vizslatja minden mozdulatunk, ami nagyon jó, hisz épp ez volt az oka annak, hogy odamentem, de jó volt kicsit egyedül gyakorolni az eddig tanultakat. Szóval dolgoztunk a szlalomon és a közelmunkán. Dorival nagyon elégedett vagyok, ügyes volt.

Most szerdáig valószínűleg itthon leszek ugyanis kiírt az orvos, valami fura mandulagyulladást sikerült összeszedni, aminek nem kifejezetten örülök.

A szombati edzéshez az ihletet ez a videó adta :)

„2009. szeptembertől az angol pásztorkutyák fajtamentését önállóan, az Angol Pásztorkutya Klub tagjai, kutyatartók és kutyabarátok összefogásával végezzük!

Számítunk mindenki támogatására, aki szereti fajtáinkat és lehetőségeihez mérten segíteni akar a rászorulókon.  Szívesen fogadunk minden felajánlást, ami ehhez a munkához és a  kutyák számára szükséges. Miután fajtamentésről van szó, fő célkitűzésünk a fajtiszta brit és ausztrál pásztorkutyák mentése, ellátása, gondozása és gazdihoz helyezése.”

Bővebb információért KATTINTS!

November közepénél járunk. Néhány hét kihagyás után ma végre újra edzeni fogunk. A kellemetlen őszi időjárás nem könnyíti meg a dolgunk, de továbbra is kisebb-nagyobb felfedezőutakat teszek Dorival a környéken. Néha monotonak a heteink.. Nekem hiányzik a megszokott légkör, a barátok meg néha csak az, hogy legyen kihez szólni, hogy valaki megkérdezze milyen volt a napom.

Kicsit sok a kutya-és embergyűlölő ebben a városban, ami nem annyira kedvez nekem, mivel, hogy ember is vagyok meg kutyás is. Az ismeretlen arcok száma pedig végtelen, csak jönnek veled szemben az utcán…

Valószínűleg a kutyázással töltött órák számának drasztikus csökkenése van rossz hatással a hangulatomra, remélem a mai agility edzés javít ezen. Dori hangulata bezzeg remek, nagyokat nyújtózva élvezi a meleg szobát és a párnájának kényelmét :)

Ez a hétvége picit másképp sikerült, mint ahogy terveztem. Dori babéziás lett. Az egész némi lapos pislogással kezdődött a részéről, ami később abba torkollott, hogy nem volt hajlandó hozzányúlni a vacsorájához és némi lázat is mértem nála. Ekkor buszra fel (valószínűleg) a beteg kicsi kutyával és egy idegen városban, ketten indultunk a dokihoz. Legalább azt tudtam, hogy hova menjek.

Mire a dokihoz értünk már teljesen vörös volt a kicsikutya vizelete, ami a délutáni sétánkon még teljesen normális volt. Ettől kezdve nem volt több ok a késlekedésre, asztalra fel, infúzió beköt és gyógyszerek meg erősítők sorát pumpálták Doriba részben a kanülön át, amit kapott. Ezekre nem reagált valami jól. A vízhajtó hatására folyt a könnye, az imizol hatásaként (gondolom) meg folyamatosan hányt és öklendezett. Szegény, annyira gyenge volt, hogy mikor először kiléptünk a rendelő ajtaján össze is esett. Nem volt valami nagyszerű látvány Dorit az oldalára dőlve látni, miközben úgy néz, rám, mint igazán nem érti, hogy most mi is történt. Visszacipeltem a rendelőbe, majd némi pihenés után elindultunk újra és sikeresen haza is értünk.

Az éjszaka első fele még elég zűrös volt, leginkább csak gubbasztott lehajtott fejjel, de az éjszaka közepe táján mindenkit felébresztett, sok sok puszival és topogással, hogy akkor ő most már jól van :)

Reggel már evett és az újabb infúziós kezelés után még erősebbnek tűnt. Most itt fekszik mellettem az ágyon, délután megyünk vissza, megkapja a gyógyszer második részét, kiszedik a kanült és mondhatjuk, hogy ennyi volt a történet.

Nagy köszönet Napkelet Állatorvosi Rendelőnek a segítségért!

 Amit teljesen biztosan tudok, hogy ez után nem lesz szünet a kullancs elleni védekezésben. Ugyanis most sajnos ez történt. Lejárt az idei szezonra vett Kiltix hatása és még nem kaptam meg a következő adag kullancsok elleni szert. Az biztos, hogy most és ez után soha többet még télen se fogom védelem nélkül hagyni, mert nem zárható ki, hogy ne fussunk bele egy ilyen undorító kis dögbe. Ami különösen óvatosságra int, hogy a fertőzést valószínűleg nem itt Pesten,- ahol tudtam, hogy sok a fertőzött kullancs, hanem Békéscsabán szedtük össze. Tehát gyakorlatilag az ország minden része egyformán veszélyeztetettnek mondható főleg, ha arról van szó, hogy pont az ÉN kutyám lesz beteg.

És néhány infó a betegségről: Katt  

Ezt még annyival egészíteném ki, hogy faggattam kicsit az állatorvost és a Frontline-talán nem a legjobb szer, ami a kullancsok ellen létezik. Semmi sem nyújt 100%-os megoldást, de érdemes odafigyelni a kullancsok elleni védekezésre akár cseppekkel, akár nyakörvekkel. (Na nem a tesco gazdaságos fajtára gondolok). Egy babéziás kutya kezelésének árából kb 5-6 ilyen kullancs elleni nyakörv kijön, amivel megtesszük, amit lehet a kutyáink védelmének érdekében. Hasznos lehet még, ha sétát követően átböngésszük a kutyát kullancs után kutatva , így elkerülhető, hogy akcióba lendüljenek a kis vérszívók.

Valamint sajna egész alacsony hőemelkedéssel és kevésbé intenzív tünetekkel is jelentkezhet a dolog. Ha felmerül a gyanú, akkor jobb azonnal orvoshoz menni, ahol elvégzik a teszet.

Odin gazdija, Szossz, készített nekem pár igazán helyes rajzot Doriról. Köszönöm neki =)

Remek szombatot töltöttünk Rákóczifalván. Nem hiszem, hogy van annál jobb, mint kihasználni egy csodás napsütéses őszi napot a terelésre. A birkák már vártak minket, mikor megérkeztünk és gyakorlatilag folyamatosan reggeltől egészen sötétedésig folyt velük a „munka”. Eredetileg Halloween-i terelésnek indult, de csak az elvetemültebbek viseltek a jelmezt. Az ötlet nem volt rossz ám mégsem tűnt gyakorlatiasnak jelmezben rohangálni a birkák között :)

Dorcira nagyon büszke vagyok, első szóra feküdt és irányt váltott, ha kértem és úgy tűnik, ha nem teszem ki konfliktusnak, akkor a birkák csipkedését is ügyesen mellőzi. Azért egyértelműen észrevettem, hogy egy olyan apportos kutyának, mint Dori elég nagy csábítást jelent a lépkedő nyáj, a mozgás látványa. Az ilyen kutyáknál nagy a kísértés arra, hogy egyszerűen csak jól megkergessék a nyájat, ahelyett, hogy szépen összhangban dolgoznak vele. Ez az agilitys kutyák átka.  Azonban általában könnyebben hajtják végre a gazdi által kiadott parancsszavakat.

A csapatot főként a netboard Border Collie topicjának tagjai alkották, örülök,hogy néhány új arcot is megismerhettem, remélem sikerül hamarosan újra összetrombitálni a bandát.

Tovább folytatjuk Dorival a környék felfedezését, talán a legjobb dologra csak múlt pénteken bukkantam, mikor is 5 megállónyi buszozás és némi kóválygás után a Halmi erdőben kötöttünk ki. Ez egy számunka végeláthatatlan, tisztásokkal és kis, kanyargós ösvényekkel keresztezett sétahely. Talán az utolsó ilyen szép, őszi napot sikerült kihasználunk egy kisebb túrára. Sétánk során még egy rókával is összefutottunk, amit Dori szerencsémre nem észlelt, bár a helyzet az, hogy magamat jobban féltettem, Dorinak legalább van oltása veszettség ellen :) tehát felkaptam egy nagyobb gallyat.. faágat, Dori pórázra vettem szorosan magam mögé és kapkodtam a lábaim attól az iránytól elfelé, ahol Vukkot láttam eltűnni.

Szombaton, pedig Agility OB-n voltunk, ami remekül sikerült rendezvény volt. Annyira gyönyörű futamokat láttam, hogy néha szám tátva maradt. Ugyanez a saját futamaimról csak részben volt elmondható ugyan, de azért voltak pozitívumok is.. Újra.

Ma újra belefutottam egy videóba, amit nagyon-nagyon szeretek és szerintem elég jól összefoglalja azt, hogy miért is szeretek annyira együtt „dolgozni” Dorival és miért nem tudom más fajtával elképzelni, az agilityt. Számomra a Border Collie: tudja, mikor kell kattanni, érzékeny, de nem ismer korlátokat, őrült… kissé talán túlmotivált (?) hipergyors, mind agyban, mind mozgásban, könnyed és agilis. Mindegy mibe kezdesz vele, 1000%-on, csak rád koncentrál és mindegy, meddig nincs olyan, hogy fáradtság. Szerintem ez a hozzáállás, mindenkit lenyűgöz, aki szeret együtt dolgozni a kutyájával, aki mást mond az… =)

Persze mind ez, nem nem érne semmit, ha amúgy nem találnám annyira szupernek a mindennapokat Dorival, a maguk egyszerűségében is. A kettő kiegészíti egymást, ugyanis ha nem tudnék állandó elfoglaltságot biztosítani a kutyámnak, következőnek nem választanám ezt a fajtát.

Nem azért, mert egyébként nehezebb lenne vele az élet vagy lehetetlenül viselkedne, hanem, mert ezt érzem a minimumnak. Nem gondolom, hogy elegendő a fajtának, hogy meglegyen a napi/heti testmozgás adagja. Amin szerintem a hangsúly van, hogy a hihetetlen feladatéhségét kielégítsem.

Tehát a videó:

A hétfőm szabad és kedden is csak déltől lesz órám, így csak aznap reggel utazok majd vissza Pestre. Kaptam hát ajándékba egy pihenős, őszi hétvégét.

Úgy tűnik kezd egyébként működni az utazgatós életmód. Ezt Dori is nagyon megkönnyíti nekem a hozzáállásával miszerint, mindegy mit csinálunk, csak történjen valami. Vigyorogva száll fel a vonatra, buszra és alig várja, hogy beugorhasson apa autójába csütörtökönként mikor érte jön Pestszentimrére.

A szerda estéket edzéssel töltjük Kőbányán. Ismerkedem az új csapatommal és azt hiszem, elégedett vagyok. Először féltem „elkötelezni” magam, de most már kezdem érezni, hogy olyan emberek közé csöppentem, akikben megbízhatok. Bár az elsődleges célom az, hogy Dori még aktív éveiben a lehető legtöbbet tanuljam, ez egy jó háttér, egy jó csapat nélkül nem biztos, hogy sikerülhet. Rettenetesen várom az Országos Bajnokságot, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után a teljesen új stílusú edzések után mit sikerül nyújtanunk. Ami teljesen biztos, hogy nem fogok biztonsági futamokat futni, feszegetni akarom a korlátaink. Nem várok csodát, csak bizakodom, ami már rég volt elmondható igazán. 

A suli mellékhatásaként pedig új érdeklődési terület az életemben a sportpszichológia. Ennek okai részben öncélúak. Sejtéseim eddig is voltak róla, milyen fontos alapját képezi ez a versenyeken való helytállásnak és fejlődésnek, de azt hiszem a java még csak most kezd világossá válni.

Ezennel létrehozok egy rovatot, a fentebb látható címen. Igazából simán lehetne Napi Border Collie is, mert jutna mindennapra egy kedvenc, de akkor minden más elveszne  közte.

Szóval az mostani „nyertes” legyen mondjuk… Mawlch Tess:

Tehát a végeredmény:

Mini:

1. Pellikka Carolina - Kerttu Shetland Sheepdog/

2. Krenk Urska – Lu Poodle/Slovenia

3. Vlemincx Ronald – Calimero Shetland Sheepdog/Belgium

 Natasha és Dizzy toronymagasan az élen.

Midi:

1. Wise Natasha – Dizzy Border Collie/Great Britain

2. Zürcher Toni – Witch Border Collie/Switzerland

3. Vos Johan – Birko Shetland Sheepdog/Belgium

 És padamm, a maxi.. ami két dolog miatt is elég nagy öröm nekem. Először is az első helyezett miatt, akinek a stílusa és a precizitása számomra lenyűgöző. Abszolút példakép, mióta megláttam róla az első videókat.. illetve a 3. helyezet, akinek a kutyája Mawlch Minn, Myf tesója. Sajnos róluk, ha fejre állok se találok videókat, szóval ha valakinek van véletlenül, dobjon csak meg vele.

[Mégis vannak videók, kattints a sorok végén!]

 Maxi:

1. Frick Lisa - Hoss Border Collie/Austria  jumping ;agility

2. Topps Marcus – Juice Border Collie/USA  jumping ; agility

3. Novak Susanne – Minn Border Collie/Austria   jumping ; agility

Tegnap elkezdődött az Agility Világbajnokság Dornbirnban.

A csapat tagjai:

MINI:

Tóth Ágnes - Gory

Tóth Csilla - Pimpa

Papp Rita - Cikk-Cakk

Wéber Krisztina – Tikó

Farkas Katalin - Kleo (tartalék)

MIDI:

Pirity Árpád - Bruni

Ács-Kövesi Ágnes - Maya

Ács Viktória - Mamusz

Budai Renáta - Picúr

MAXI:

Eifert Anna - Nevian

Tóth Ágnes - Blade

Csávás Viktória - Ananász

Eifert Anna - Chester

Lelkesítő, hogy a magyar maxi csapat összetettben a 4. helyen végzett! Sőt annál is több, nagy gratula nekik és a többieknek is, valamint hajráhajráhajrá!

-------   -------

Ésmég:

 Hallottam két igen elmés mondatot az egyik tanáromtól a sport lélektana kapcsán, azt hiszem az agilitysekre különösen igaz. Így hangzik:

A tehetség nem annyira egyes képességek csillogásán, mint inkább a gondolati munka helyes belső irányításán múlik. Ennek eszköze az alkotómunka szeretete és a szenvedélyes érdeklődés.

Majd jövök az egyéni futamok híreivel.

Anna és Nevi az egyéni jumping alapján a 4. lett! Ismét nagyon jó hír J  és Viki Ananásszal is hibátlant futott. Gratula nekik! Rendesen irigylem azokat, akik kint szurkolnak, remélem kapunk sok-sok beszámolót hamarosan. Izgalmas napunk lesz holnap. Encore, a nagy kedvencem a 2. helyen csücsül.

Maxi egyéni jumping:

1. Santolaya Cruz Ricardo - El Hechizo Topaz Border Collie/Spain 32.17

2. Garrett Susan – Encore Border Collie/Canada 32.46

3. Cavallo Luigi – Waya Border Collie/Switzerland 32.57

4. Eifert Anna – Nevian Border Collie/Hungary 32.77

Natasha és Dizzy az 1. helyen, mintha láttam volna már ilyet, de azt hiszem.. le a kalappal. Ez már valamit jelent. A 2. és 3. helyen egy-egy mudi áll, ami óriási öröm megint csak.. Valamint a magyarok közül Ági Mayával és Viki Mamusszal is hibátlannal zárta még.

Midi:

1.  Wise Natasha – Dizzy Border Collie/Great Britain 25.89

2.  Sajdokova Bara – Safi Mudi/Czech Republic 26.31

3.  Pellegrini Letizia/Nomade MudiSwitzerland 27.

Mini:

1.Nicola - TwisterParson Russel Terrier/Switzerland 28.97

2. Schcolnik Alexander – Skipper Shetland Sheepdog/Brazil 29.01

3.Garrett Nicola – Indiana Shetland Sheepdog/Great Britain 29.13

Szuper versenyen vettünk részt augusztus 28-31.-ig Esztergomban. Ez remélhetőleg egy új sorozat első versenye volt, ami Hungarian Open és Magyar Border Collie Bajnokság néven fut. A kemping, ahol a verseny is volt közvetlenül a Duna mellett a Bazilika árnyékában található. A verseny egyszerre két pályán zajlott nagyonnagyo naaagyon jó párosokkal. Egészen EO utánérzésem volt!

Szóval hálásan köszönöm az ASB-nek és a szervezőknek, segítőknek ezt a versenyt. A Téli Kupák után megint csak azt tudom mondani, hogy „végre valami”.

Forrás: flashagility.hu

Valamint: 

Elköltöztünk =)

Itt vagyok már Dorcival Pestszentimrén és szokjuk az új helyünket. Az utca végén van egy erdő, amiben egész jókat lehet sétálni… sőt otthon nem volt ennyire elérhető közelségben ilyen jó sétahely. Egy nagy körrel ki lehet jutni a határba, ahol újfent nagy rohangálás következik, majd irány haza. Egyelőre ez a napi rutinunk, de jövő héttől végre elkezdjük az edzéseket az új helyünkön.

Talán ideje lenne írnom néhány sort az EO-ról…

Vikivel és Erikával csütörtök este indultunk el Budapestről. Mivel Viki volt az egyetlen sofőrünk eléggé izgultunk miatta. Ahogy átértünk Ausztriába belefutottunk egy óriási viharba, a gps vétel megszakadt és a szél rángatni kezdte az autónkat a pályán.. Kezdetnek nem is rossz, ez az én formám..

Aztán valahogy vége lett az éjszakának és kiderült, hogy gyakorlatilag persze Viki viselte legjobban a tortúrát, olyannyira, hogy visszafelé is majdnem elindultunk már vasárnap este. Aztán ezt elvetettük, a puha ágy nyerőbbnek bizonyult.

 Szóval átgurultunk Németországon is és végül megérkeztünk Hollandiába, majd lassan Arnheimbe. Most mondjam a sablonszöveget? Az épületek és az utcák tiszták, a házak mintha mind az elmúlt 5 évben épültek volna, annyira hibátlanok. A városban rengeteg volt a biciklis és a gyalogos. A sétáló utca gyakorlatilag bejárhatatlan, hosszú és kanyargós végig régi épületekkel, sehol egy „üvegpalota” vagy feltűnő pláza. A belváros környékén autóval elég nehéz volt közlekedni a tucatnyi lámpa miatt, mintha direkt azt lett volna a cél, hogy eszedbe se jusson odamenni négy keréken.  A városon kívül persze nagyon jól lehetett haladni a pálya miatt.

 A szállásunk is autópálya mellett volt, de gyakorlatilag mivel piszok nagy erdő szomszédságában, ebből semmit se vettünk észre. Csend volt és erdőillat.

A versenyt innen úgy 10perc sétára egy Olimpiai edzőtáborban rendezték. Az akadályok jók voltak és már a pénteki edzésen kiderült, hogy végtelen számú (majdnem 700) remek páros jelent itt meg. A talaj minimum golfpálya minőségű, de nem csak a versenypályákon, hanem a sétahelyeken is és a környező erdőben nyuszik szaladgálnak. (??)

 4 futamunk volt és valamilyen oknál fogva egyiknél se izgultam, annyira profi párosok között versenyeztünk Dorival, hogy gyakorlatilag nem volt rajtam teher. Ez nagyon szuper érzés volt. Jövőre többet szeretnék külföldi versenyekre menni, mert rengeteget lehet tanulni csak azzal, hogy nézed a franciákat, finneket, németeket, olaszokat… és  többieket.

Talán az érzelmi csúcspont volt Kriszta EO maxi győzelme, furcsa érzés volt meghallgatni a német himnuszt, miközben ő állt a dobogón, legtöbbünknek biztosan összeszorult a torka. Ennél egyértelműen pozitívabb volt Ági és Gory dobogós helyezése.

Jövőre a cseheknél lesz az EO. Az az érzésem, hogy erősen fel kell kötniük a gatyát, mert a hollandok kitettek magukért. Rengeteg emberük dolgozott mind a 4 pálya mellett és pörgették a versenyt, én nem találtam hibát a szervezésben. Persze nagy reményekkel futunk neki a jövő évi válogatóknak is majd.

Egyébiránt szeptemberben költözöm fel Pestre Dorival együtt, már zajlik a költözés és ha mindenen túl leszek azt hiszem keresnem kell majd magamnak egy klubot, ahol folytathatom a munkát.

Legutóbbi programunk a Gyulán megrendezett Junior Európa bajnokság volt. A hangulat rettenet jó volt.. nagyon hiányzik nekem a junioros versenyzés, de fiatalabb már nem leszek, szóval maradt a nézelődés. Kriszti és Mira nálunk töltötték a hétvégét, Dorinak végre volt kit terelgetnie egész álló nap. A lányok junior kategóriában jumping 2. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény, Mira teljesen ki volt virulva. A csapat agility futamuk simán az egyik legszebb volt a látottak közül.

Magyarország lett a legeredményesebb ország, mindenki túlteljesítette magát. Amit még kiemelnék, hogy a maxi csapatunk arany érmet szerzett, a csapat teljes egészében borderekből állt és az első 3 helyezett csapatban összesen is csak egy osztrák aussie volt.

Holnap indulunk Arnheimbe, az European Openre. Jó időt és sok-sok szurkolást kérek a magyar csapatnak!

Igen, igen Dori 6 éves lett hétvégén, amit egyébként agilityvel, birkázással és sok-sok Tisztában fürdéssel ünnepeltünk meg az l. Poseidon találkozó keretében.

Eljött sok rokon és szinte mindenki, akit a borderes topicról már ismertem. Régen nem láttam ennyi bordert egy rakáson, hihetetlen jól elvoltak, bandáztak egész nap.

Este a tűz körül iszogattunk, pihentük ki a birka elől futkorászást (már velem a magam részéről ez történt, bocs azoktól, akiknek ez ettől jobban megy), vasárnap pedig agility versenyt rendezünk, ami rém fárasztó volt. Nehezen viselem a szervezéssel kapcsolatos dolgokat, de örülök, hogy belevágtam, mert eddig nem volt ilyesmire lehetőségem.. és végső soron abszolút sikerélménnyel zárult. Elképzelhetőnek tartom, hogy jövőre is benne lennék egy hasonlóban. A segítségemért cserébe Zsuzsitól egy nagyon-nagyon szép Magices (Dori apu) kulcstartót kaptam.

Gőzerővel terelünk.

Idén először voltunk és sikeresen lecsábítottam az agility csapatom bátrabb részét is. Volt aki kifejezetten tehetségesnek bizonyult, ezért már megérte.

Jaa és neveztem egy júliusi versenyre, élvezem, ha égethetem magam. Tervezek addig még legalább egyszer lemenni edzeni, ha minden jól megy akkor már holnap.

[Luna] - a mi drága segítőnk

  [Kelpye] - a kelpie mix

[Dorci]

További jó hír, hogy LEÉRETTSÉGIZTEM! Most pedig örömmel várom, hogy végre rám szakad a nyár.

Érettségi időszak van, nyelvvizsgázom.. most is tételeket írok, bár úgy döntöttem kísértem a sorsot és az utolsót nem dolgozom ki.

Off vége: Megjártuk Sintavát, Dori lába olyan 99%-os volt, de azóta teljesen rendben van, látom a mozgásán, hogy kiheverte azt a csúnya ficamot. Ami biztos, soha többet nem ugorhat ki az autóból. Most kapja a zöldkagylós izületvédőt és egyenletesen terhelem.

Nagyon szépeket ment a hónapos teljes kihagyás és az egész éves kósza edzések ellenére. Egy egy verő becsúszott és kétszer visszaraktam a zónába, mert nem teljesen az volt az eredmény, amit szerettem volna látni. Összességében egy jó edzés volt ez a 3 nap.

Időközben lemaradtam egy IMCA válogatóról, de így is a 2. helyen állunk és remélem jövő héten sikerül szépeket futni.

Itt van Dori sintavai futamainak összefoglalója: Katt

Mindenkinek, aki kijutott a 2009-es FCI Világbajnokságra nagy gratula! Mi sajnos nem leszünk ott, de nem vagyok kicsit se csalódott. Nem vagyunk felkészültek. Most csak azt szeretném, ha Dori rendbe jönne én érettségizhetnék és utána rengeteget edzhetnénk. Nagyon hiányoznak a kiadós és gyakori edzések mindkettőnknek. Rengeteg ötletem és tervem van, amit még meg szeretnék valósítani a pályán végre.
 

A lll. Válogatóval vissza tornáztuk magunkat a 4.helyre, az FCI válogatókon. Még egy van… Dori épp sántít, bizakodunk.

Igen, kijutottunk. A csapatom is lesz, szerintem hamarosan. Júliusban utazunk Dorival.

Sok sikert mindenkinek!

Eszméletlen jól éreztük magunkat a szemináriumon. Jo személyisége lenyűgöző. A saját bevallása szerint is szarkasztikus. Számomra nagyon vicces, jó tanár és tréner, akit élvezet hallgatni.

A híres Jo-zónán én teljesen ledöbbentem. A kutya alapozását palánkon kezdi és a folyamat kezdetén egyáltalán nem törődik vele, hogy ugrik e kutya, csak az számít, hogy a tréner bárhol áll a kutya a lehető leggyorsabban felszaladjon és ne törődjön vele. Labdával befolyásolja valamelyest a mozgását. A labdát először dobja később a palánk tövébe teszi azt.
Ha ez stabil jön be a képbe a segéd, aki először szemből, később oldalról fogja meg a kutyát.
Ez kb szakasztott ellenkezője annak, amit általában a 2o2o-ról hallunk. Hisz ott nincs akadályon való futkorászás, amíg a kutya nem érti a pozíciót. Jo meg először magabiztosságot ad a kutyának „fun&fast” majd felépíti a tökéletes pozíciót. Végül is egészen logikus.. Honnan lenne sebessége a kutyának, ha soha nem alapoztuk ezt meg?

Jo szerint az agility trükkök sorozata. Nem igazán vannak nehezebb vagy könnyebbek, esetleg vannak a kutya számára elkedvetlenítőek vagy olyanok melyeket szívesebben csinál. Ezért a kölyök képzésénél azt várja el a kutyától, amit majd felnőtt korban is elvár, nem tesz különbséget.

Az utolsó dolgok közé tartozik a szlalom és a hinta. Az utóbbit csak a versenyzés előtt közvetlenül kezdi tanítani. Hisz miért tanítana olyat a kutyának, ami kedvét szegheti?

És néhány egyéb nézőpont:

Barb:

"Jo szerint a kutya egyenes vonalakat lát a pályából, tehát amerre áll a feje, arrafelé megy
és a kutya feje arrafelé áll, amerre felé a te fejed, törzsed lábad áll.
ezért ha a pálya úgy adja, akkor akár 2-3 akadályon keresztül nem is ad neki semmi egyéb testjelet (főleg kézjelre gondolok) csak az irányt adja meg, hogy arra felé néz, amerre futnia kell a párosnak, és csak töréseknél, fordulóknál használja a kezét, hogy megmutassa a kutyának, hogy merrefelé kell menni. és csak annak az akadálynak a nevét mondja, amelyik a kutya számára ezen a képzeletbeli egyenes végén még mindig látható.

ő is használ egy vezényszót a szűk fordulóra, ami "round" néven fut nála, de emellett konkrét testjelet is használ, ami kimondottan a fordulókra van kifejlesztve.

iszonyatosan jól felépített kifejlesztett képzési koncepciója van a kutya handling-jének megalapozására és lépcsőzetes felépítésére.

szerinte az agility iszonyatosan monoton tanítási folyamat, mert "ismétlés, ismétlés, ismétlés" hogy jól rögzüljön a kutyában, hogy a felvezető mely mozdulata/testtartása/hangjele milyen irányt/irányváltást/akadály teljesítését kívánja meg a kutyától. (bár szerintem ez igazán jól a nagyon jól motivált, és épp emiatt nem letörő kutyáknál alkalmazható)"

Viki:

" Ugye először szemből kapja el a segítő a kutyát a palánkról lejövet, majd amikor az már stabil, oldalról fogja meg. Azért fontos a segítő, hogy közben a handler bárhol lehessen és a kutya azt szokja meg, h önállóan hajtja végre a feladatot - függetlenül a gazda helyzetétől. Amikor benne áll/ül/fekszik a kutya (meghagyja a kutyának a választást, h eldöntse neki mi a kényelmes) a segítő is megdícséri, valamint a gazda is, aki a simi után visszamegy oda ahonnan jött és onnan mindenféle testjel nélkül feloldja a megállást és küldi a labdáért.
Aztán fokozatosan - egyszer ott van, egyszer nincs - kiveszi a folyamatból a segítőt. Amikor a kutya már érti, hogy mi a feladat - vagyis a megállást.

A lényege és amiben Jo hisz, hogy mivel előtte 6-8 hónapig csak azt alapozta, h a kutya imádjon az akadályon lenni és ott full sebességgel mozogjon, így a megállás egy feladat lesz csak amit ezen a nagyszerű akadályon megcsinál. Így miután teljesen leesik a kutyának a feladat lényege, ugyanazt a rögzült mozgást fogja produkálni - vagyis a max. sebességet - mint amit az elején tanult"