A hétfőm szabad és kedden is csak déltől lesz órám, így csak aznap reggel utazok majd vissza Pestre. Kaptam hát ajándékba egy pihenős, őszi hétvégét.

Úgy tűnik kezd egyébként működni az utazgatós életmód. Ezt Dori is nagyon megkönnyíti nekem a hozzáállásával miszerint, mindegy mit csinálunk, csak történjen valami. Vigyorogva száll fel a vonatra, buszra és alig várja, hogy beugorhasson apa autójába csütörtökönként mikor érte jön Pestszentimrére.

A szerda estéket edzéssel töltjük Kőbányán. Ismerkedem az új csapatommal és azt hiszem, elégedett vagyok. Először féltem „elkötelezni” magam, de most már kezdem érezni, hogy olyan emberek közé csöppentem, akikben megbízhatok. Bár az elsődleges célom az, hogy Dori még aktív éveiben a lehető legtöbbet tanuljam, ez egy jó háttér, egy jó csapat nélkül nem biztos, hogy sikerülhet. Rettenetesen várom az Országos Bajnokságot, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után a teljesen új stílusú edzések után mit sikerül nyújtanunk. Ami teljesen biztos, hogy nem fogok biztonsági futamokat futni, feszegetni akarom a korlátaink. Nem várok csodát, csak bizakodom, ami már rég volt elmondható igazán. 

A suli mellékhatásaként pedig új érdeklődési terület az életemben a sportpszichológia. Ennek okai részben öncélúak. Sejtéseim eddig is voltak róla, milyen fontos alapját képezi ez a versenyeken való helytállásnak és fejlődésnek, de azt hiszem a java még csak most kezd világossá válni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.