Ma újra belefutottam egy videóba, amit nagyon-nagyon szeretek és szerintem elég jól összefoglalja azt, hogy miért is szeretek annyira együtt „dolgozni” Dorival és miért nem tudom más fajtával elképzelni, az agilityt. Számomra a Border Collie: tudja, mikor kell kattanni, érzékeny, de nem ismer korlátokat, őrült… kissé talán túlmotivált (?) hipergyors, mind agyban, mind mozgásban, könnyed és agilis. Mindegy mibe kezdesz vele, 1000%-on, csak rád koncentrál és mindegy, meddig nincs olyan, hogy fáradtság. Szerintem ez a hozzáállás, mindenkit lenyűgöz, aki szeret együtt dolgozni a kutyájával, aki mást mond az… =)

Persze mind ez, nem nem érne semmit, ha amúgy nem találnám annyira szupernek a mindennapokat Dorival, a maguk egyszerűségében is. A kettő kiegészíti egymást, ugyanis ha nem tudnék állandó elfoglaltságot biztosítani a kutyámnak, következőnek nem választanám ezt a fajtát.

Nem azért, mert egyébként nehezebb lenne vele az élet vagy lehetetlenül viselkedne, hanem, mert ezt érzem a minimumnak. Nem gondolom, hogy elegendő a fajtának, hogy meglegyen a napi/heti testmozgás adagja. Amin szerintem a hangsúly van, hogy a hihetetlen feladatéhségét kielégítsem.

Tehát a videó:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.