Talán ideje lenne írnom néhány sort az EO-ról…

Vikivel és Erikával csütörtök este indultunk el Budapestről. Mivel Viki volt az egyetlen sofőrünk eléggé izgultunk miatta. Ahogy átértünk Ausztriába belefutottunk egy óriási viharba, a gps vétel megszakadt és a szél rángatni kezdte az autónkat a pályán.. Kezdetnek nem is rossz, ez az én formám..

Aztán valahogy vége lett az éjszakának és kiderült, hogy gyakorlatilag persze Viki viselte legjobban a tortúrát, olyannyira, hogy visszafelé is majdnem elindultunk már vasárnap este. Aztán ezt elvetettük, a puha ágy nyerőbbnek bizonyult.

 Szóval átgurultunk Németországon is és végül megérkeztünk Hollandiába, majd lassan Arnheimbe. Most mondjam a sablonszöveget? Az épületek és az utcák tiszták, a házak mintha mind az elmúlt 5 évben épültek volna, annyira hibátlanok. A városban rengeteg volt a biciklis és a gyalogos. A sétáló utca gyakorlatilag bejárhatatlan, hosszú és kanyargós végig régi épületekkel, sehol egy „üvegpalota” vagy feltűnő pláza. A belváros környékén autóval elég nehéz volt közlekedni a tucatnyi lámpa miatt, mintha direkt azt lett volna a cél, hogy eszedbe se jusson odamenni négy keréken.  A városon kívül persze nagyon jól lehetett haladni a pálya miatt.

 A szállásunk is autópálya mellett volt, de gyakorlatilag mivel piszok nagy erdő szomszédságában, ebből semmit se vettünk észre. Csend volt és erdőillat.

A versenyt innen úgy 10perc sétára egy Olimpiai edzőtáborban rendezték. Az akadályok jók voltak és már a pénteki edzésen kiderült, hogy végtelen számú (majdnem 700) remek páros jelent itt meg. A talaj minimum golfpálya minőségű, de nem csak a versenypályákon, hanem a sétahelyeken is és a környező erdőben nyuszik szaladgálnak. (??)

 4 futamunk volt és valamilyen oknál fogva egyiknél se izgultam, annyira profi párosok között versenyeztünk Dorival, hogy gyakorlatilag nem volt rajtam teher. Ez nagyon szuper érzés volt. Jövőre többet szeretnék külföldi versenyekre menni, mert rengeteget lehet tanulni csak azzal, hogy nézed a franciákat, finneket, németeket, olaszokat… és  többieket.

Talán az érzelmi csúcspont volt Kriszta EO maxi győzelme, furcsa érzés volt meghallgatni a német himnuszt, miközben ő állt a dobogón, legtöbbünknek biztosan összeszorult a torka. Ennél egyértelműen pozitívabb volt Ági és Gory dobogós helyezése.

Jövőre a cseheknél lesz az EO. Az az érzésem, hogy erősen fel kell kötniük a gatyát, mert a hollandok kitettek magukért. Rengeteg emberük dolgozott mind a 4 pálya mellett és pörgették a versenyt, én nem találtam hibát a szervezésben. Persze nagy reményekkel futunk neki a jövő évi válogatóknak is majd.

Egyébiránt szeptemberben költözöm fel Pestre Dorival együtt, már zajlik a költözés és ha mindenen túl leszek azt hiszem keresnem kell majd magamnak egy klubot, ahol folytathatom a munkát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.