Eszembe jutott, hogy talán írhatnék olyasmiről is a kezdők számára érdekes és tanulságos.

Elkezdtem gyűjtögetni pár videót és hamarosan eljutok pár szemináriumra, amikről beszámolhatok. Túl sok saját ötletem nincs, illetve ami annak is tűnt valaha, szinte mindről kiderült, hogy létező módszer. Ez jó! Hisz igazol abban, hogy jó úton járok, amit gondolok az helyes általában. Régebben elég sokat jegyzeteltem magamnak az ugrásról olyanokat, mint hogy:

Számomra a versenyzés előtti utolsó lépés az akadály megemelés a végleges magasságra.

Kár siettetni. Mire elkezdek emelni a kutya megtanul magabiztosan mozogni az alacsonyabb akadályokon, így a magasabb akadályok nagy váltást jelentenek.

(Abból indulok ki, hogy mire a kutyám eléri a 18hónapos kort, már részt fogok tudni vele venni hivatalos versenyeken, mert ismeri az összes akadályt és kész a zónája). Erre 1-2 hónapot szánok, hisz amíg a folyamat tart, addig minden más kevesebb hangsúlyt kap és ezt az időt nehéz lenne máshová beiktatni, ha nem legvégére a dolgoknak. Heti 2-3 edzéssel ez nem is lehet probléma. Tehát felrakom az akadályt és kezdem szépen az alapozást először egy akadályon (nyolcasokat ugratva), majd kettőn apránként növelve a számot.. Épp úgy, ahogy Dori tanításánál már leírtam. Annyi változtatással, hogy kihagyom a pöckölést… a cél a megértés. Fontos a nyomatékosítás, de bízom abban, hogy egy kutyánál, - akinek alapvetően nem okoz gondot az ugrás- elég a szóbeli is. Jöhet a szokásos hármas, először a kutya mellett futva, vagy előre küldve, majd behívva őt, amit Dorinál már szintén leírtam. 

A németeknél van, aki csak egyetlen egyszer zongorázza végig a magasságokat, és hopp, az akadály már maxin is van, illetve nem kezd el addig akadályokat tanítani, amíg a kutya nem elég idős a maxihoz. Ez az ívek szempontjából is lényeges, hisz a kutya végleges íveit csak végleges magasságon fogja elérni. Így a kutya 1,5 koráig pihen. Szívesen kipróbálnám ezt a módszert. Rengeteg idő lenne így zónát és stabil szlalomot csinálni, valamint megalapozni minden apróságot. Sok hangsúlyt fektetnék a motivációra és arra, hogy a kutyának kellő izomzata legyen a kezdéshez.

 Tehát azzal kapcsolatban, amit én leírtam ez az egyik bibi. Mivel a kutyát nem az A1re készítem fel, (ha a célom a versenyzés) az  élete nagyobb részét úgyis A3ban fogja versenyezni, és mivel az A1 nem állít fel magas szintet fordulók szempontjából, ennek végleges kidolgozása talán későbbre hagyható.

Mondom ezt én, akinek a kutyája tökéletesen rossz technikával ugrik, de stabilan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.