...az első ősz.
2008.08.28. 18:51
Azon a nevezetes első héten, ami még hátra volt az iskolakezdésig a kisróka szinte folyamatosan aludt. Jöttek az ismerősök megnézni a szerzeményem. Mégis milyen az a Border Collie, amiről annyit áradoztam mindenkinek? Egy alvó kiskutyán kívül ők nem sokat láttak, de nekem mindent elárult ez a kölyök.
Teltek a napok és Dori kezdett magára találni. Pár hét alatt játszótérré változott a kert és játszótárssá a morcos Labrador. Mindenki egyre jobban megszerette Dorit. Apukám, aki eleinte nagyon szkeptikus volt egyszer csak gügyögve kezdett beszélni hozzá. Szépen lassan, észrevétlenül családtag lett.
A javasoltnál hamarabb el is kezdtem szocializálni, kis, póráznélküli sétákat tettünk a környéken és épp csak elmúlt 3 hónapos mikor először kimentünk az agility pályára. Barátságosan és érdeklődve közelített mindenkihez, de azért bizonyos időközönként meggyőződött róla, hogy én is a közelben vagyok.
Nem kellett sokat kínlódni a behívással, kihasználtam azt, hogy utál egyedül lenni. Így ha elkalandozott gyorsan elbújtam mindenféle figyelmeztetés nélkül. Ilyenkor rémesen meglepődött és elkezdett keresni. Lassanként megértette, hogy figyelnie kell rám, ha nem akar „egyedül” maradni.
Ami a későbbiekben elvonta a figyelmét: a mozgásban lévő kutyák. Gyanítom, hogy ez is a terelőösztönének egy megnyilvánulása. Igazából ezt a „rossz” szokását a mai napig nem nőtte ki igazán és régebben okozott is némi fejtörést. Itt is egy jó tulajdonsága sietett azonban segítségemre, mégpedig az, hogy imád dolgozni, eleget tenni.
Így mikor azt láttam, hogy túlzottan beleélte/éli magát egy másik kutya „terelésébe”, akkor magamhoz hívtam és adtam neki valami könnyen végrehajtható feladatot, amit kedvel, majd labdával jutalmaztam. Bevált.
Engedelmes kiképzésekre sosem jártam vele. Phaedrával már végigzongoráztam a feladatokat, így tudtam mit kell tennem. Szerencsére e nélkül is elkezdhettem agility edzésekre járni. Amik ekkor még nem nevezhetők igazi agility edzéseknek. Sokat játszottunk és keveset szaladgáltunk az akadályok között, de már ekkor is megnyilvánult, hogy a végsőkig elkötelezett és mindent bele fog adni a későbbiekben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.