Tegnap Országos Bajnokságon voltam Dorival, és Brynnel.

Dorival az EO óta nem versenyeztünk, ennek ellenére egy számomra maaajdnem tökéletes futammal megnyerte a JUMPING futamot, ami elég meglepő, tekintve, hogy az ő sebessége elég lehet megnyerni egy agility futamot, de jumpingot ritkán. Illetve évek óta nem sikerült ilyesmi, de nagyon-nagyon büszke vagyok rá.

Az agility „nem a mi pályánk” volt. Bizonytalan vagyok a zónáival kapcsolatban, és ez meg is látszik mindig, de azért igyekszem továbbra is kihozni a maximumot, amit lehet. A tanult dolgokat, pedig remélem, tudom majd hasznosítani Brynnel.

Bryn eszméletlen jól vette az akadályt.. Hangos zene, rengeteg ember és kutya, egy szűk csarnokban, mellé még egyéb fura zajok és zörejek. Meg se kottyant neki. Ha beraktam a boxba, szépen összegömbölyödött és aludt, akkor is, mikor Dorival foglalkoztam. Kultúrlény :) Az eredményhirdetés előtt felmentem vele játszani a műfűre és a rohangáló kutyák ellenére simán tudtunk gyakorolni egy kis helyben maradást. Hihetetlen számomra, hogy mennyire képes koncentrálni, már ilyen idősen.

Továbbá csak annyira kattant rá az elmúlt kb. egy hétben a játékokra, mint egy terrier. A kedvencei a kis rózsaszín tálja vagy bármilyen műanyag palack, amelyeket, ha meglát kigübbed a szeme és minden áron meg akar szerezni. De tegnap -mivel a verseny egy foci pályán volt - új kedvence lett egy foci labda "személyében". Készen van a kiskutya

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.