A hetek telnek. Bryn elkezdett nyúlni és lassan, de szerencsére csak nagyon lassan ledobja babakinézetét, a kis manófejű.

Eddig Dorival ketten jártunk ki edzésre, hogy teljesen rá tudjak koncentrálni, de mivel egy ideje gyakorolom Brynnel, hogy a ketrecben nyugi van, most hétvégén adtam neki egy esélyt. És bejött :) Némi fárasztás és kúszóban rohangálás után teljesen jól el volt a ketrecben. Mivel ő egy elég aktív és véletlenül sem az az izgis helyzetben magában ellabdázós típus, ez elég nagy eredmény és nem kicsit megnyugtató. Ez azt jelenti, hogy most már rendszeresen jöhet velünk edzésre. Persze még csak rohangálni a többiekkel, maximum ismerkedésszerűen kerül közelebb egy-egy akadályhoz.

Két hete volt kint velem utoljára, akkor kúszóztunk pár percet, most mikor játékkal a kezemben elindultam a pálya irányába, már teper is bele, majd sunyulva nézett rám, várta a jutalmat. Nagyon vicces, mikor egy ilyen édes kölyökből előtör a komoly munkakutya én és jönnek ezek a tipikus dolgok, amiket egy ilyen kutyához társítasz.

Egyelőre még hagyom, hogy önállóskodjon és építem, a lelkesedését, ami szerencsére nagyon-nagyon rendben van.

Trükkök egész sorát tudja, úgy hogy hamarosan belekezdek vele valami összetettebbe, mégpedig az engedelmesbe. Dori nem rajong érte, de az egész a módszeren múlik. Brynnel klikkerrel összerakom külön-külön az elemeket, majd utána csinálok belőle egy egészet. A lényeg itt is a lelkesedés és talán az, hogy mind ez látványos legyen. Különösebb célom nincs vele, de szerintem jó alap lesz majd az agilityhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.